A legjobb lelkigondozók – Anyák napja Szigetlankán és Kiskolcson

Az édesanyákért és nagymamákért adtak hálát Istennek Szatmárnémeti-Szigetlanka református gyülekezetében az ifjak és gyermekek szolgálatával.

Vasárnap délelőtt 10 órától Rácz Ervin helyi lelkész hirdette az Igét Jób könyve 14. részének 1. verse alapján: „Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal.” Ötödik alkalommal szólt az Ige, sorozatként, Jób könyve alapján, a szenvedés témájában. A szenvedés Isten módszere arra, hogy felszínre hozza azokat a fontos dolgokat az életünkben, amiről felszínesen gondolkodunk. Jób barátaival ellentétben az édesanyák sokszor a legkitűnőbb lelkigondozók, nem tanultak, de bölcsességük Istentől származik. Sokat szenvednek ők is, gyermekeikért, ezért is kijelenthető: Isten munkatársai ők.

Az ifjak az igehirdetés előtt tettek bizonyságot arról, akiről még mit sem tudtak, de már akkor szerette őket. Az igehirdetést követően a gyülekezet gyermekcsoportja örvendeztette meg az édesanyákat és nagymamákat. Rácz Enikő tiszteletes asszony és Papp Krisztina kántornő készítette fel a kicsiket, akik így kérték Isten áldását: “Mit is adjak ma te néked édes, jó anyám, tiéd ez ének és e szép virág. A jó Isten keze védjen minden napon, áldása áradjon rád gazdagon.”

Drágagyönggyé vált könnycseppek – Anyák napját ünnepelték Kiskolcson

„Köszönöm Istenem az Édesanyámat” – hangzott el a szívből jövő hálaadás különböző megfogalmazásban a kiskolcsi gyermekek és ifjak ajkáról, május első vasárnapi istentiszteletén.

Az Anyák napját május első vasárnapján ünneplik: Magyarországon, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Szerbiában és Litvániában. Magyarországon 1925 május 8-án Petri Pálné, az államtitkár felesége vezette be , aki Amerikából hozta az ötletet. Közel egy évszázada fordítunk megtisztelő figyelmet az édesanyákra.

A kiskolcsi gyermekek és ifjak lelkesen készültek az ünnepi műsorra, megtanulva a kedves köszöntőket , énekeket  és kézzel díszítették az ajándék üvegpoharakat. A hosszú próbák alatt minden remekül sikerült. Az ünnepi percekben különös csoda történt: az érzékeny gyermekszívek könnyre fakadtak. Lelkük mélyéből tört utat a könny , mely drágagyönggyé  vált, hiszen minden édesanya szerető mosolya csillogott bennük. A megható ünnepség végén fényképeket, díszített üvegpoharat, könyvjelzőt kaptak az édesanyák csemetéiktől.  A lelkipásztor nem feledkezett meg azokról sem, akiknek már felnőtt gyermekei vannak, mert könyvjelzőre írt áldással köszöntötte őket  : „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!” 4Móz 6,24.

Az igehírdetés utolsó gondolataival köszöntünk minden édesanyát: „Jézusom, kérlek, nézz le reám, és áldd meg édes jó anyám! Mindig ragyogd be éveit, töröld le hulló könnyeit! Áldd meg, ha szolgál minekünk, és ha imát mond érettünk, Te hallgasd meg, ha felsóhajt! Erősítsd szívét, vígasztald!”